És ezután megtörtént- az üzletek zárva voltak és az élelmiszerboltoknak vissza kellett térniük az egyszerhasználatos műanyag táskákhoz higiéniai okokból. A pandémia első hulláma során, az egyszerhasználatos műanyagok fogyasztása Csehországban 30%-al nőtt. Az igény szintén drasztikusan csökkent a webáruházban. A csökkenés éves jövedelemben 90% volt. A cég aztán maszkokat varrt a saját anyagaiból, de az sem segített sokat. Frusack nagy termelési mennyiséget rendelt (bár csak a jó szó ellenében, aláírt szerződés nélkül), amelyet már nem lehetett visszavonni. „A pandémia során minden partnercég elkezdte visszavonni a Frusack rendelésiket. De volt sok nagy rendelésünk a soron, így előre növeltük a nyersanyagot. Amikor le akartuk mondani a rendelést az ellátónknál, de ezt megtagadták. Nem akartunk bíróságra menni, szóval át kellett vennünk tőlük az árut mindenképp.” emlékszik vissza Hana.
Fizettek a rendelésért, pedig már nem volt senki, akinek kiszállíthatták az árut. Ebben az időszakban a cég pénzáramlási nehézségekbe futott és adósságba keveredtek. Ez volt a kezdete és a vége a Frusacknak. A cégnek folytatnia kellett a hitel visszafizetését a banknak, 4 milliós összegben.
Fontolóra vették a jogi eljárást, de sok időbe került volna és nem volt alternatív gyártójuk. Még maga a szövőgyár is csődbe ment. Ráadásul, vissza kellett fizetniük a banki adósságukat. A bank nem volt hajlandó a lejárat meghosszabbításáról beszélni. Kiderült, hogy a banki finanszírozás rendszeres törlesztőrészletekben nem előnyös a start-upoknak. Mind a három munkatárs Hana Fořtová, Teresa Dvořáková, és a befektető Martin Stránský, a zsebébe kellett hogy nyúljon annak érdekében, hogy kártérítést tudjon fizetni 4 millió cseh korona értékben. Hana több millió koronát fektetett saját pénzéből az üzletbe.